Karácsony a Mamánál.

Ismét eljött Szent Karácsony estéje. Az, hogy mit is ünneplünk Karácsonykor, a világ egyik legnagyobb talánya. A keresztények természetesen Jézus születését. Érdekes módon, ezt a napot más vallási kultúrában is ünneplik. Nem véletlen az sem, hogy - mivel Jézus szülinapja a mai napig vita tárgya - a kezdeti katolicizmus vezetői, egy már "bejáratott" időpontot kerestek, és találtak az ünnepnek. Kevesen tudják, mert ez az idő során elhomályosodott, hogy december 25.-ét évszázadokkal korábban,  Mithra  (a felkelő nap istene) ünnepeként tartották számon. A Mithrász-kultusz a kereszténységet megelőző perzsiai eredetű vallási irány, melynek egyik fő ünnepére később rátelepítették, az új vallás legszentebb ünnepét. Nem célom theológiai vitát indítani! Ez az én véleményem. Soha nem a hívőkkel, hanem főnökeikkel (a papokkal) volt bajom! És nem is jelenidőben, hanem a véres múltban. Kérdés, hogy a jelen, nem kevésbé véres, mint a múlt?
De nagyon elkalandoztam. Drága Anyósom katolikus. Nem annyira templomba járó fajta, de a legnagyobb ünnepeken megtalálható az Isten házában is. Húsvét, Karácsony, és a búcsú ezen alkalmak közé tartozik.
Szívből kívánom, hogy minden családnak megadódjon ez a lehetőség. Azt, hogy összegyűljön a rokonság, szeretettel bearanyozva az ünnepet. A családok többségének az ünnepek adják az összetartozásnak ezt a különös, ritka módját. Ilyenkor együtt ünnepel a család apraja, nagyja. (elég közhelyesre sikerült)

Aranyszárnyú angyalka.
Tűzoltókészülék mellékelve.

És akkor áttérnék arra, amivel blogom ténylegesen foglalkozik: A gasztronómiára.
A Mama ilyenkor napokkal előtte izgalomban ég. Ez így van már hosszú ideje, és rendjén is van ez így! Azt hiszem, ez az izgalom, az első unoka megjelenésének idejére datálható, és az unokák számának növekedésével egyenes arányban nőtt.
Szóval, a Mama készül!  Spórol az ünnepre.  Számot vet anyagi lehetőségeivel, és igyekszik a legtöbbet kihozni kevés nyugdíjából. Mondhatnánk, könnyű neki! Egyedül van. Nem kell másra költenie. A kertben teremnek növények, az udvarban kapirgálnak a tyukicák. (a Mama után szabadon)   Akkor is!  Csodálat tárgya, hogy egyáltalán boldogul, és van rá ereje. Évek óta megözvegyült. Nem egy eljárós típus. A szomszéd elé a "kispadra" is csak elvétve ül ki. Mi marad? A várakozás, készülődés a hétvégékre, és az ünnepekre. Bocs! A csupa nagybetűs ÜNNEPEKRE! Ilyenkor majdnem extázisban készül. Tanúja voltam néhányszor. Hajnali kelés, előre meghatározott rutinos sorrend, előkészítés, főzés, sütés. A süteményeket, a lehetőség szerint, már napokkal korábban megcsinálja. Elállnak a kamrában! És a mennyiség! Nem túlzás, de egy közepes Római Légió több napig vígan falatozhatna főztjéből. De ez is tudatos! Soha nem jöhetünk el az elcsomagolt "maradék" nélkül. 
Szóval, a Mama készül. Várja, a messzebb élő gyerekeit, unokáit, vejeit. Szeretettel, és bőséggel. És furcsa, hogy mindig kész van időre! Sosem kellett még várni a levesre, vagy bármire. Mikorra kellett, kész volt! És abban a minőségben, amit megszoktunk. Egyszerűen, finoman. De nem is egy három Michlein csillagos étterembe vagyunk hivatalosak, hanem a Mamához. Nem is úgy viselkedünk. Sokkal szabadabban, kötetlenebbül. Ebéd után az unokák, életkoruknak megfelelően feltalálják magukat, az egyik játékokkal teletömött szobában, közben ki-ki tévednek az ebédlőnek kinevezett mindenes helyiségbe, egy-egy sütit képükbe gyömöszölni. A lányok megbeszélik a falu dolgait. (merthogy a Mamának három lánya van) A vejkók, meg találnak, valamit inni, és ők is megtalálják a közös témát.

Átfogó kép a menüről.

Engedjétek meg, hogy a menüt is ismertessem. Írásomnak tulajdonképp ez volt a célja. A karácsonyi menüből, három dolog soha nem hiányozhat. Ezt még a hét szűk esztendő sem veheti el életünkből.
A tyúkhúsleves, sárgarépával, zöldséggel, aprólékkal, házi csigatésztával. Anyósom, mindig saját nevelésű tyukicái közül választ néhányat, akik már nem adnak annyi tojást amennyi elvárható lenne tőlük.  Ezek szenderülnek jobb létre Karácsony táján, és lassú tűzön, hosszú ideig főve adják levesünk esszenciáját. A csigatészta, szintén házi gyártmány. 1 kiló liszthez akár 10 tojás is keveredik, majd kézi pödörgetéssel csigahalom születik belőle. A csiga-biga természetesen bőséggel található a finom lében, mert az unokák úgy szeretik. Mi is!

Tyúkhúsleves zöldségekkel aprólékkal, csigatésztával.

A halászlé, legjobban a Tisza mellett készített levekre hasonlít. Nem kerül bele tészta, mint Baján, hanem alaplé fő, majd a halszeletekkel együtt felrottyan. és már tálalható is. Idén a busa volt a befutó. A saját termelésű csilipaprikámból is került bele. Szerény volt a Karácsony.

Újkígyósi halászlé.

A töltött káposzta is ugyanúgy készült, mint más rendes házban. Darált sertéshús, (nem túl száraz) nagyon apróra vágott hagyma, rizs, só, bors, pirospaprika, tojás a töltelékbe. Forrázott, ereitől megszabadított káposzta levelekbe csomagolva, a legnagyobb fazékba sorban begyömöszölve, átmosott savanyú, és az apróra vágott maradék édes káposztával dúsítva, később paprikás rántással berántva. Az unokák jelentős része a tálalás után a töltelékeket kicsomagolja, és a húsgombócokat a lével, és rekord mennyiségű tejföllel jóízűen elfogyasztja. A csomagolás, és az aprókáposzta, nem vész kárba, mert a szülők, mint máshol, a maradékot elpusztítják.

A Mama töltött káposztája.

Sütemény hegyek.

Az ebéd után, sok játék, mégtöbb süti, de a gyerekek arcán látszik a feszültség, az izgalom. Vajon mit hoz a Jézuska? Természetesen, ez a legkisebbekre vonatkozik, mert a nagyobbak, és szüleik beavatottként, már rég tisztába vannak a lehetőségekkel. Nálunk, már rég átvette az esztelen ajándékozást, a praktikum. Egyre szerényebb (évek óta állandó, vásárlóerőt tekintve csökkenő) keretből gazdálkodunk. Így aztán, a nagyobbak ajándékait tekintve kezd ismét felértékelődni, a saját készítésű ajándékok státusza. A család hölgy tagjait sógornőm látja el gyönyörű, igényes, saját készítésű ékszerekkel. A lányok, meg büszkén viselik őket. Így van ez rendjén.  A többiek is szerény, praktikus ajándékokat kapnak. A gyerekek kivételével, mert ezt mindenki saját pénztárcájának függvényében intézi. Az ajándékok kiosztása, kronológikus sorrendben történik, a legkisebbel kezdve. A csomagolópapír széttépése már csak a legkisebbekre jellemző. A többiek nyugodtabban, óvatosabban bontják ajándékaikat, gondolva a következő ajándékozás örömeire is.



Ritkán van Karácsony. Évente csak egyszer. Ezért kell megadni a módját, ami a Mamánál, minden alkalommal meg is történik.

Szeretettel, finom ételekkel.

A Mama szerény, "gazdaságos" karácsonyfája, állandó díszeivel.

Akiről mindvégig szó volt. A Mama, karácsonykor is kötényben.

Ui.: Mivel ez blogoldalam (blogoldalaim) első bejegyzése, kérlek tekints rá úgy, mint az első próbálkozásra! Teljesen autodidakta módon kezdtem bele, és biztos sokat fogok tanulni a következőkben. Mivel lehetőség van az írásaim későbbi átszerkesztésére, biztos változni fognak az idők során. Remélem, hosszú ideig lesz lehetőségem beszámolni ünnepeinkről, és sok minden másról!
Köszönöm, hogy figyelemmel kíséritek munkámat!