Kimi Kutyi is családtag. Ő most ünnepel.

Holnap lesz hét éves Kimi kutyánk. Ő már a harmadik spániel, aki családunkhoz tartozik. Igen szoros kötelékkel. Fajtájára tekintettel, Blauschimmel Angol Cockerspániel. Ősei vízi vadászok voltak. Lábujjai közt úszóhártya van, de őkelme, nem nagyon szeret úszni. Igaz, hogy nem is nagyon volt alkalma megszeretni a fürdőzést. 
Hozzánk nőtt. Pici korától kezdve mindenhova magunkkal visszük, még hosszabb programokra is. Mindenhol jól érzi magát, csak az a lényeg, hogy velünk legyen.

Közelgő születésnapjára való tekintettel, megkért, hogy fogalmazzam meg helyette gondolatait, amit szívesen megteszek. 
Ő addig őrködik, lábamhoz nyomva popsiját.

Kimi vagyok. Angol úr. Akikkel együtt élek, sok néven szólítanak, és ezeket mind megértem. Hívnak Kimusnak, Kutyinak, Szörnyeteg Lajosnak, Lalinak, Egyfejűnek, néha egyszerűen Hülyegyereknek. Néha ok nélkül is emlegetnek. A múltkor volt egy verseny a dobozban, amit sűrűn néznek, és állítólag az nyert, akit rólam neveztek el. 
Velem élnek a hozzátartozóim. A főnök, akit Anyának neveznek, a legkedvesebb. Vele találkoztam először. Olyan jó szaga van!

Anya a kedvencem.
Mindig leejt valamit.

Ő tálalja reggel az ennivalómat. Ezt viszont kikövetelem magamnak! 

Mivel én vagyok a családfő, vegyék tudomásul, hogy én vagyok az első. Ezt minden reggel tudomásukra is hozom. Ebből nem engedek. Némi egészségügyi séta az udvaron, miközben minden közeli sorstársamnak elmondom, hogy én vagyok az alfahím a környéken.  Ezután, visszanézek a lakásomba, hogy hagytam-e valamit a tányérban. Általában nem marad, sőt nem is töltenek bele. Ilyenkor lefekszek a doboz elé, ahonnan kiszolgálnak, és a konyhaajtóba, ahol megmelegítik az ételemet. 

Elég jó a kiszolgálás. Csak ritkán reklamálok. Általában azt eszik amit én, de a legfinomabb részeket sosem eszik meg. 

Válogatósak! Nem baj, mert több marad nekem, az isteni csontokból. Régebben majdnem minden reggel elmentünk itthonról, és az Apa nevűvel együtt voltam az üzletében. Ő dolgozott, én meg vigyáztam rá. Néha biztonsági feladatokat is elláttam. 

Érdekes, hogy ők nem szeretik.

Ezt itthon is megteszem, amikor elmennek.  A lényeg, hogy nem fáradtam el. Mostanában már nem jár dolgozni, így velem van itthon. Ideje egy részét egy világító lap előtt tölti, aminek az alján gombok vannak. Ezeket sűrűn ütögeti. Néha átül egy falaphoz, aminek négy lába van mint nekem, de magasabb, és nem tud ugatni. Na ez a legnagyobb baj, mert egyik családtagom sem. Ha az Apa az asztalhoz ül, akkor mindig leesik valami. Furcsa dolgokat pucol, amit szeletelni is szokott. Ilyenkor vega étrenden vagyok, de jót tesz az egészségemnek. Van amikor az egész családom az asztalhoz ül. Ekkor, többnyire szintén leesik valami. Sőt ezek a legjobb napok, mert általában a csontok hullnak le. Biztos jobban hat rájuk a gravitáció. De az is lehet, hogy az az erős szugerálás segít, amit ilyenkor mindig bevetek, és ez a hatásos! 

Pihenek, de fél szemem
 rajtuk van.

Napközben sokat pihenek. Sűrűn álmodok mentőautóval, aminek a szirénájára mindig beindulok. Időnként meg-meg jelölöm a territóriumomat, és amikor visszajövök megállok az ajtóban, hogy takarítsák meg a lábam. Mind a négyet, sorban. Ha elfelejtkeznek róla az ő bajuk. Egyébként nem rendetlenek. Nem hagyják széjjel a játékaikat, a cipőiket. Ha már rendben otthagyták, akkor én sem teszem el őket. Napközben, őrzöm a házat. Az ajtóra is ki van írva! Ez nem átjáróház! Az jön be, akit beengedek. Általában mindenkit. A postás is haverom. Annyi finom illat van a cipőjén. Sok helyen járhat. A biztonság kedvéért, azért mindenkiről szagmintát veszek.  A délutáni szieszta után pontban négy órakor odaülök az Apa nevű lába mellé. Ha nem értené, miről van szó, megbököm az orrommal. Így tudja, hogy felszolgálhatja a délutáni ételemet. Rá bízom, mit hoz. Utána úgy fekszem le, hogy rálássak a bejárati ajtóra. Jól laktam már, de lehet, hogy a Főnöktől is kapok valamit.

Ez a kedvenc játékom. Ha 
beülsz a játszófotelbe, viszem. 

Anya nagyon közel áll hozzám, és ezt minden alkalommal tudatom is vele. Nem tudom, emberül mit jelent a csillapodj, menj már innen, haggyál mán, de biztos jó lehet, mert ezt minden nap elmondja. Én meg hálából viszek neki ajándékot, rohangálok, ugrálok egy kicsit. Néha sokat. Egyébként furcsák a családtagjaim. Hiába viszem nekik a legkedvesebb játékaimat, sosem veszik a szájukba, mint én. Ők tudják. Ha pedig leülnek a játszófotelbe, akkor vegyék tudomásul, hogy játék van. Ők kezdték! Néha a két kisebb családtagom hoz magával jó szagú lányokat. Őket is nagyon szeretem. Nekik is mindig viszek ajándékot, amiket Ők sem vesznek a szájukba. Egyszer nekem is hozhatnának egy hozzám illő jó szagú lányt. Csak úgy meglepinek. Úgy egy éjszakás kalandképpen. Jó! Lehet több is! Igyekeznék, mély benyomást gyakorolni rá! A gyerek sem akadály. Egyszer volt egy nagy szerelmem. A Pötyi! Rég láttam. Pedig, neki is jó illata volt. 

Szeretek sütkérezni a napon.
Jobban esik,ha nem egyedül
vagyok. Ha apa főz, akkor is
szeretek vele lenni.  

Néha elvisznek magukkal kirándulni. Ilyenkor tesznek valamit a nyakamba, amit nem nagyon szeretek. Nem tudom, miért nem lehet megérteni, hogy futni akarok. Nem a láb mellett sétálni. Hiába! Nem bírják felvenni a tempómat. Voltam már külföldön is. Az egyenruhás odahívta a falkavezérét, mert ilyet még nem látott. Fényképes könyvet rólam, amibe benne voltak azok, amikor megszúrtak. Azt nem szerettem, de utazni igen. Általában barátságos vagyok. Ritkán haragszok valakire, de az egy életen át tart. 

Szeretek így feküdni. Ilyenkor
 mindig odafigyelnek rám.

Mindegyik családtagtól kapni szoktam időnként ajándékot, amit minél gyorsabban igyekszek szétrágni. Többnyire sikerül. Azért van olyan játékom, ami kezdettől megvan. Emlékszem még a bocikás papucsra. Szerettem! Van, amit évente leamortizálok. De úgyis kapok másikat. Ha nem lenne, akkor nem is lenne értelme a játszófotelnek. Szólok is az önéletrajz írómnak, hogy egy kicsit illene már velem is törődni. Na, most ezt ki is követelem. Úgy szoktam felhívni a figyelmet magamra, hogy az orrom ütemes nyomkodásával megmondom nekik, mit akarok, vagy egyszerűen ráfekszek a lábukra. Ha egyik sem jön be, akkor hanyatt vágom magam. Egyikre csak odafigyelnek. Ha még ez sem jön be, kicsit sírdogálok. Szólok is, hogy lassan felszolgálhatják a vacsit. Utána pedig bevonulok a helyemre. Ez az egyetlen szent hely. Én sem fekszem az ágyukra, így elvárom, hogy ők se feküdjenek az én helyemre! Értjük egymást?!

Az én házam, az én váram!

Különben, holnap lesz a szülinapom! Kapok valamit?

Megkaptam az ajándékokat. Köszönöm szépen! Új játékot kaptam. Ígérem, a következő szülinapomra leamortizálom!