2014. szeptember 23., kedd

Mária nap, finom ebéddel.

Mivel ez az oldalam egyfajta naplóként működik, sok családunkhoz köthető ünnepről írok itt. Célom az, hogy jövendő unokáimnak, kis bepillantást nyújtsak korunk, így magam életébe is. Egyfajta kortörténet, a gasztronómia köré építve. Ezen kívül megismerhetik kiterjedt rokonságunkat, barátainkat is. Ezért írok, minden jelentősebb családi eseményről, emléket hagyva saját magamnak, és leszármazottaimnak. 
Nejem nagy rokonsággal rendelkezik. Néhányukkal évek óta szorosabb kapcsolatot ápolunk. Közéjük tartozik nejem unokatestvére, keresztfiunk édesanyja. Ő történetesen Mária, és mivel újkígyósi, egy héttel hátrébb hozza névnapját, hogy ne ütközzön a másik jelentős eseménnyel, a búcsúval, amiről szintén írtam már. Ilyenkor jó dolgom van! Előző héten a búcsú apropóján ehetem degeszre magam, a Mária napon pedig ismét. Alig heveretm ki az egyik megterhelő aktust, jött az újabb. Mint Anyósom a búcsúban, Marika is kitesz magáért a névnapján. Ért hozzá nagyon! Évtizedek óta tapasztaljuk, hogy kitűnő háziasszony. A hagyományos ételek mellett, kitűnő újításai is vannak sokszor. Időnként kísérletezik egészen újszerű ételekkel, és soha nem ettünk még nála rosszat. Így történt ez most is.

Minden további cécó nélkül jöjjön a névnapi menü:
Ez a nap a kakasok körül forgott, akik ezentúl nem kukorékolnak többet a szemétdombon. Ha jól tudom, négyen voltak a megboldogultak. Leves, pörkölt, sőt még a kakasjava, rántott húsként is az asztalra került. Különösebben nem kérdezősködtem, hanem tapasztalataimra hagyatkoztam. Így felmértem, hogy hosszan főtt, igazi esszencia készült a kakasból, a tökéletes húsleves formájában, benne sok zöldségfélével, és házi csigatésztával. Ahogy az illik. Bevallom, ilyenkor mindig több csigát szedek saját tányéromra, mintha finom metélt lenne a lében. Ha sok a csiga, miért ne.





csigacsináló
A csigatészta az egészen más, mint más levestészták. Tán a legfinomabb levestészta. Jellegzetesen Magyar tésztaféleség. Az alföldi lakodalmak máig elengedhetetlen étele, az aranyló, sárga csigával készült tyúkhúsleves. A csigatészta készítése jelentős társas esemény volt, mert ilyenkor összegyűltek az asszonyok, és trécselés közben pödörték a csigát. Mikor végeztek, megjöttek a legények, időnként zenészt is hoztak, és "eltaposták a csigát". Magyarul, mulattak egyet, a jól végzett munka örömére. Mivel a csigacsinálás kollektív munka volt, kitűnő alkalom volt a saját, díszes eszközökkel való dicsekvésre. Akkor még nem a műköröm, vagy az okostelefon volt az, amivel ki lehetett tűnni. Ahhoz, hogy szép sárga legyen a csiga, 1 kiló liszthez, 8 tojás kellett.



Anyósom házi csigája.

Bár kínálták még, de nem szedtem magamnak újra, a nagyon finom, "öreg" levesből, mert tudom, készenlétben áll a kakaspörkölt is.


Már érkezésünkkor éreztem az illatát, ugyanis bográcsban főtt az udvaron. Legtöbbször a ház ura készíti a pörit, aki szakosodott erre a kajára. Nem az első pörkölt, amit kóstoltam tőle, de mindig kitűnő volt, bármiből készítette. Enyhén csípős volt, és a jó kakaspörkölt minden jellemzőjével rendelkezett a mostani is. Ha hagytuk volna, hogy kicsit hűljön, megállt volna benne a kanál. De nem hagytuk. Bevallom, a tálalásnál inkább a látványra koncentráltam, és olyan husikat szedtem magamnak, amik egyrészt elfértek a tányéromban a szerény mennyiségű köret mellett, másrészt szépek voltak. Volt miből válogatnom. Köretként tésztát, vagy krumplit tehettem volna mellé. Mindkettő illik hozzá, így bármelyikkel finom lett volna. Ha akartam volna, kétféle savanyúságot is ehettem volna hozzá, de nem akartam fölöslegesen telepakolni gyomromat, mert tudtam, van más is.





Jól tudtam! Hamarosan az is asztalra került. A kakasmizéria folytatódott.



A sültes tálon ugyanis a sült tarja, és a köretként szolgáló hagymás krumpli mellett rántott kakasjava is volt.
Nyilván azok a szebb darab husik amik az aprólék mellett bele lettek csempészve a levesbe, amolyan ízfokozónak. Inkább, mint a glutamát! A főtt baromfihúsokat, mi is sűrűn kirántjuk, mert kitűnő íze van. Találtam a tálon csirke méretű rántott húsokat is, ami felveti azt, hogy esetleg mégsem minden a kakasok körül forgott. A húsokhoz illett a szaftos , hagymás krumpli, de még inkább a majonézes virslisaláta. Ez volt az az étel, amiből újra szedtem. A tejfölös ételeknek egyébként is gyomornyugtató hatása van, de különben is nagyon jól esett. Nem is a húsok mellé, csak úgy mezítlábasan, önmagában. Tejföl, majonéz, kevés mustár, őrölt bors keverékével lett megöntve a főtt virsli, de a megszokott lilahagyma is benne volt a keverékben. Pont annyi, amennyi kellett. Nagyon jól laktam! Továbbra is traktáltak, de több már nem ment volna le a torkomon.






Pedig a java még csak most jött. Az étkezés ezen szakaszában viszont már nem vettem részt. A torták, bármennyire is jól néztek ki, nem mertem megkóstolni, mert komoly problémák elé néztem volna. Igaz, később hosszú ülepedés után lenyomtam egy francia krémest, de azt is inkább a szemem kívánta. Ilyen hosszan még nem ettem franciakrémest. Pedig finom volt. Csak úgy kedvcsinálónak, (nyálfakasztónak) azért megmutatom a tortákat vágatlanul, és vágva is. Elnézést!








A tortákból nem ettem, észrevétlenül mégis rákeveredett erre a képre valami, amit én fogyasztottam.

Számomra, nem szokatlan módon, a nap gasztronómiai jellege volt a meghatározó. A többiek ezzel kevésbé foglalkoznak. Ők "egyszerűen" csak jól érzik magukat, megbeszélik a legutolsó találkozás óta történteket. Mivel ott volt a fényképezőgépem, más történéseket is lencsevégre kaptam. Azok a képek, viszont megmaradnak a szűk társaságon belül. Ennek így is van a rendje. Ha leszármazottaim kíváncsiak lesznek rá, előkeresik az archívumból. Lesz mit keresni a több tízezer kép közt!

2014. szeptember 20., szombat

Búcsú Újkígyóson 2014.



A megszokott, éves Mária napi búcsú volt Újkígyóson, sokadszor.
35 éve minden alkalommal meglátogatom ezt a jeles eseményt, mivel nejem kígyósi lány.

Körmenet Újkígyóson régen   (forrás: internet)
Nem vagyok katolikus, és akik hozzám hasonlóan szintén nem követik a katolikus egyház tanait, kedvükért elmondom: A búcsú, megtisztulás. (latinul: indulgentia) Egyfajta bűnbánati procedúra, amit ha végigcsinálsz, a következő búcsúig mentesít a tisztítótűztől. Ha kipurcansz, nem a pokolba, hanem a menybe kerülsz. Jobb az óvatosság! A falu templomának a védőszentjéhez kötődik, annak névnapja utáni vasárnap ünneplik.

Újkígyósi róm. kat. templom.
Újkígyóson Szt. Mária (Szűz Mária) a védőszent, így a búcsú is szeptember második hetének vasárnapján van. Más vallások nem tartanak búcsút, nem ismerik el, sőt kifejezetten tagadják létjogosultságát. De vannak egyéb vallási furcsaságok! Például az, hogy jelentős pénzösszegért is bűnbocsánatot lehetett venni. (van, akinek egy vagyon sem lenne elég erre!!!) (szerintem)

Tény, hogy a búcsú azon események közé tartozik, amiket faluhelyen ma még a legjobban ünnepelnek. Azon ritka alkalmak egyike, amikor együtt van, a szűkebb értelembe vett család. A vasárnapi ebédre természetesen. Minden háznál, mert évek óta látom, mindenhol rengeteg autó áll a kapubejárókban, és a külföldi rokonok is hazaérkeznek ilyenkor. Sajnos, egyre több a külföldi rendszámú autó! Többen jönnek, mint karácsonykor, és húsvétkor. Idővel, sajnos el fog tűnni, vagy fokozatosan csökken jelentősége, mert többnyire már most is csak a nagyszülőkhöz kötődik. 

Anyósom, akit minden köszönet illet!

Balázs Béláné, Zsótér Erzsébet.
Anyósom, a drága, ilyenkor erőn felül készül, hogy biztos jól lakjon a család, sőt kisebb úti csomaggal is ellátja szeretteit, nehogy véletlenül valaki éhen pusztuljon. Ilyenkor kisebb hadseregre főz. A menüt előre tudom, mert biztosan lesz csigaleves, pörkölt, sült húsok, valamint az elmaradhatatlan sütik tömkelege. 
Egy idő óta a lányok is kiveszik részüket a sütés főzésből, mert a Mama is korosabb, és nem Dáriusz a vezetékneve. A főzés java, így is rá marad. Szívesen csinálja. Nem extra ételeket, inkább a megszokott, "retro" fogásokat. Úgy, ahogyan annak idején anyjától, nagyanyjától tanulta. Tudom, van saját kézírásával receptgyűjteménye, de korántsem akkora, mint például a sajátom. Más ez a világ, és én is más vagyok mint Ő. Nekem lényegesen könnyebb dolgom van, mert digitálisan tudom tárolni receptjeimet, sőt ha akarom, megleshetem másokét is. Ritkán, ezt is megteszem. Mikor megismerkedtem főztjeivel, nagyon zsírosan készítette az ételeket. Ehhez szokott hozzá, ezt kellett csinálnia. A férfiembereknek szükség volt kalóriára, azt pedig fajsúlyosabb ételekkel lehetett biztosítani. Ebédre szalonna, kolbász, kenyér, vacsorára bőséges, de sok kalóriát tartalmazó étel. Csodálom, hogy tudtak aludni utána. Aztán egy ideig a helyi étterem konyháján dolgozott. Óriási változáson esett át! Kevésbé zsírosabb, és új fogások kerültek az asztalra. A búcsún felszolgált menü, viszont nem sokat változott az évtizedek során. A menüre azonnal visszatérek, de nem ez a búcsú lényege. Magam is sokat jártam búcsúban, mert mikor nagyon kellett a pénz fiatal házasként, az otthonteremtésre minden lehetőséget kihasználtam. Búcsúi árus lett belőlem is. Kitelepültem órákkal, óraszíjakkal, elemekkel, sőt apró javításokat is megcsináltam helyben. A szakmám ugyanis órás. Emberpróbáló munka volt. Nem is csináltam sokáig, de közben sok barátot szereztem. A búcsúra kitelepült cukrászok, árusok, mutatványosok közül. Kár, hogy már akkor is, de manapság még inkább inkább zsibvásárra hasonlít a búcsúi forgatag, mint arra, amiről egyébként szólnia kellene.
Én is kutattam kicsit, hogy utánanézzek a búcsú meghatározásának.


A búcsú fogalma :

"A búcsú (indulgentia) a római katolikus egyház teológiájához és liturgikus gyakorlatához kapcsolódó fogalom. A katolikus teológia a tridenti zsinat (1545−1563) óta világosan megkülönbözteti a gyónás szentségében megvalósuló bűnbocsánatot a bűnökért kiszabott büntetés elengedésétől. Ennek megfelelően a bűneit megvalló és ezek miatt bánatot tanúsító személy a gyónás szentségében a feloldozással elnyeri ugyan a bűnbocsánatot és elengedik neki a halálos bűnökért járó örök büntetést, de a már megbocsátott bűnökért visszamaradnak még adott ideig tartó büntetések, amelyekért a bűnösnek egy bizonyos ideig a tisztítótűzben kell szenvednie. A római katolikus dogmatika szerint a búcsú a már megbocsátott bűnökért kiszabott tisztítótűzbeli büntetések elengedése."



Csíksomlyó 2014.


Azt hiszem ennyi elég is, mindössze annyit még, hogy a Magyar nyelvterületen legismertebbek közé tartozik a csíksomlyói, és a máriapócsi búcsú. Ezeken ma is több százezer hívő fordul meg, bár az utóbbi időben "divat" lett búcsúra járni. Ez az én különbejáratú véleményem!

Ennyi vallási kitérő után jöjjön a búcsú számomra legfontosabb része a kaja!
A vasárnapi ebéd, így a búcsúi is, levessel kezdődik. Ez lehet tyúkhús, aprólék, vagy sertésragu leves. Minden alkalommal van benne viszont csigatészta, amit a Mama saját maga pödörget. Ért hozzá nagyon. Mi is kapunk tőle időnként ajándékba, így ha levest főzünk, többnyire a tőle kapott tésztákat főzzük bele. De az ünnepi tészta a csiga. Kézzel készült, egész más, mint ami a boltban kapható. Most sertésragu levessel kezdtünk. Ezt követte a marhalábszár pörkölt, tésztával, vagy főtt krumplival, a Mama által készített savanyúságokkal.
Mivel ilyenkor összehozzuk a privát ünnepeket is a búcsúval, a szülinapi, névnapi köszöntéseket is megejtjük. Keresztlányom is megkapta a nejem által készített szülinapi tortát. 
Gyors ebéd, és irány a vásár!



Raguleves csigatésztával.




Marhalábszár pörkölt.




Keresztlányom szülinapi tortája. Nejem produkciója.




Búcsú régen.  (Forrás: internet.)
A gyerekek alig várják a vásárt, mert számukra ez jelenti a búcsút. Ajándékok, felülni a mutatványosok által kitelepített játékokra. Az idők során ez is sokat változott. Az én időmben még nem lehetett megülni a bikát, de nem lovagolhattunk egyszarvún sem. Változnak az idők, de jól van ez így. Haladunk a korral. A mi korunk játékai viszont szinte eltűntek már. A gyereknek semmi nem drága, és szórakozása minden pénzt megér, de elgondolkoztató, hogy a bikán, egy öt perces menet árából, komplett ebédet tudok főzni családomnak.


Búcsú napjainkban.




Önjáró póni volt az egyik sláger.




A bikagolás a másik.




Vásárfiák.




Látnivaló van bőven.




Örök klasszikus, a hosszúcukor.
Mindenki felpakolva érkezik, ki ruhaneművel, ki egyéb búcsúfiával. A hosszúcukor, a mézeskalács még mindig sláger. A Mama is megkapja az ilyenkor megszokott jelképes ajándékát. Nagyon szerény hálatétel azért, amennyit készült, heteken keresztül spórolt azért, hogy vendégül lásson bennünket. De Ő a selyemcukornak is örül, és nem vár el drága ajándékot. 
És itt még nincs vége az ünnepi ebédnek. A vásárban ledolgozták az eddig felvett kalóriákat, jól jön az utánpótlás. Asztalra kerülnek a sütemények, és a sült hús is. Idén nem volt kacsa az asztalon, mert sajnos nem volt rá keret. A Mama szűkös lehetőségeihez mérten, így is csodákat varázsolt elénk.



Kolbász, hurka.




Sült csirke.




Saját adagom. Csak szerényen.




Sütihegyek.




Újabbak.

Aztán a Mama elkezd csomagolni. A maradékot nem a saját hűtőjébe rakja ínségesebb napokra, hanem szétosztja. Úgy gondolja, nekünk nagyobb szükségünk van rá.
Ilyen volt mindig, és ilyen is marad. Nem fog, de nem is akar megváltozni. Neki is nagyobb örömöt szerez ha ad, mintha kap.

Legyen így még nagyon sokáig! Isten éltessen!


a Hatvanadik.


Volt egyszer egy születésnap. Történetesen az enyém, és igen kerek évforduló. Az történt, hogy más dolgokkal is rendkívül el voltam foglalva, de volt ami elmaradt.  A beszámoló. Az esemény azonban megtörtént, neki is kezdtem megírni friss élményeimet, de aztán abbamaradt, sőt majdnem feledésbe is merült. Újabb jeles esemény kellett hozzá, hogy meglássam félkész bejegyzésemet, és ha már egyszer hozzákezdtem, úgy döntöttem, be is fejezem. Tettem ezt azért is, mert különösen ez a blog naplóként működik, későbbi leszármazottjaimnak szól emlékekként.
Évente egyszer történik meg, hogy az embernek születésnapja van. Kinőttem már belőle, hogy nagy feneket kerítsek neki, de a kerek évforduló, mégiscsak más. Ezt illik megünnepelni, és ezt családom is szem előtt tartja, tartotta. Magam, annyira nem éreztem sürgősséget beszámolni róla, hogy több mint egy hónapot vártam vele. Igaz, a gasztronómiai vonatkozásáról az ünnepnek szépen, sorban beszámoltam. Minden készített ételről írtam, tehát most lényegesen könnyebb dolgom van mint máskor, hiszen csak ide kellett hozni a kész ételek receptjeit. 



De ne szaladjunk ennyire előre!
Apró titkolózást véltem felfedezni nejem viselkedésében, ahogy közeledett a nagy nap. Ha olyan dörzsölt férje van, mint neki mint én, jó ha óvatos. Nem kutattam utána, de egy bugyuta szituáció folytán, egyik ajándékomra fény derült. Na nem mindenre, csak arra, hogy mire készüljek. Régi vágyam volt már, mivel rengeteg ételfotót is készítek, hogy legyen egy szép, egységes tálalókészletem. Olyan, ami bloggernevemmel van ellátva, így nem is kell vízjelezni képeimet, ugyanis sűrűn lopikálják őket. Így aztán Drága Párom rendelt egy készletet Faragó Ágota helyi fazekas mestertől, így kívánságom teljesült.
Meglepi is volt, mert szintén saját logómmal készíttetett egy kötényt is, amit ezentúl szívesen viselek minden főzés alkalmával. A véletlen adta, de talán így volt elrendelve, hogy születésnapomon hozta a futár nyereményemet is, ami egy acél wok volt. Ezt receptjeim feltöltésével nyertem, és ez is hasznos ajándéknak bizonyult. Szeretem a Távol-Keleti konyhát, jártas is 
vagyok benne, így biztosan sokat fogok benne főzni.
Természetesen, más ajándékokkal is meglepett családom, később a rokonok is. Köszönöm nekik!
Magát a szülinapot, csak szűk családi körben ünnepeltük az aktuális napon. Így illik ilyenkor. A szűkebb rokonságot, mely egyben baráti kör is, később láttuk vendégül, amikor mindenki ráért, és össze tudtuk hozni őket. Természetesen, mint minden más, nálam ezek a napok is a kajákról szóltak. A szülinapomon nem kaptam belépési engedélyt a konyhába, és nehezen, de elfogadtam. Nejem készített egy olyan tepsis ételt, amit még soha nem csinált. Elárulta, a receptet a lassan családunkba tartozó ifjú hölgytől kapta. Nem szégyen tanulni a fiataloktól, különösen akkor, ha évek óta gyakorlata van a konyha világában. Én is ilyen voltam, és nejem is. Korán bedobtak bennünket a mély vízbe, aminek azóta csak hasznát láttuk. 
Kétszer ünnepeltem! Az első a család természetesen, amire mint említettem nem kaptam belépőt a konyhába. Nejem ezzel lepett meg:

A képek alatti felirat, egyben az étel receptje is! Csak a feliratra kell kattintani, és azonnal látható az ételről szóló írás.



Tepsis császár, és oldalas, zöldségágyon.


Tortát is kaptam, de ennek nincs receptje. Ezt nem lehetett volna titokban megcsinálni.


Kicsivel később (két hét múlva) nagyobb vendégsereg érkezett, amire már én is kaptam lehetőséget csillogtatni gasztronómiai érzékemet. Legalább egy hétig gondolkoztam azon, mivel kápráztassam el rokonaimat, barátaimat. Nyár közepén egyértelmű, hogy valamilyen bográcsos étellel fogadjuk a vendégeket. Ezt főztem.



Udvari malacpörkölt belsőségekkel.


Ehhez többféle salátát is készítettem, köztük ezt is.



Vegyes saláta savanyúságlével.

Az esemény méltóságához híven, előre dolgoztam, és kétféle hidegsaláta, illetve tál is került az asztalra.



Kaszinótojás, franciasaláta talpon.


Tojásos, tejfölös virslisaláta.

A saláták előtt illett volna ezzel kezdenem, mert ugyan készült a combokhoz zöldségköret, és krumplipüré is, de bátran szedhetett mindenki mellé, a hideg salátákból is. A tepsis csirkecombok párom munkái.



Tepsis csirkecomb zöldségekkel, krumplival.



Ez a currys csirkecomb is ugyanakkor készült, és receptje is olvasható az előző kép alatti feliratra kattintva.

A sültek után lett asztalra téve a legkorábban készült saláta, mert ennek az ízeit kicsit hagytam "érni" Ezt kora reggel csináltam.



Gyümölcssaláta dinnyekosárban.

Mint minden ilyen szertartás, most is a sütikkel záródott, amiket szintén párom csinált.



Kráter süti.



Meggyes diós süti csokidarabokkal.

Tudom, meghívhattuk volna vendégeinket egy éttermi ebédre is, ami kevesebb macerával járt volna, igaz lényegesen drágábban. A főzés, és az étkezés hangulata viszont pótolhatatlan. Na és a késő estig tartó szórakozás finom ételek, italok mellett, a fiatalok részére biztosított különleges szórakozás, amibe szüleik is beszálltak, remélem hosszú ideig élményként szolgál minden jelenlévő számára. Én jól éreztem magam! Talán a legjobban a társaságból, ami nem a sok ajándék miatt volt, és amiket még egyszer köszönök. Nekem élmény volt ez a nap, mert azt csinálhattam, amit igazán szeretek. Főztem.