2014. szeptember 23., kedd

Mária nap, finom ebéddel.

Mivel ez az oldalam egyfajta naplóként működik, sok családunkhoz köthető ünnepről írok itt. Célom az, hogy jövendő unokáimnak, kis bepillantást nyújtsak korunk, így magam életébe is. Egyfajta kortörténet, a gasztronómia köré építve. Ezen kívül megismerhetik kiterjedt rokonságunkat, barátainkat is. Ezért írok, minden jelentősebb családi eseményről, emléket hagyva saját magamnak, és leszármazottaimnak. 
Nejem nagy rokonsággal rendelkezik. Néhányukkal évek óta szorosabb kapcsolatot ápolunk. Közéjük tartozik nejem unokatestvére, keresztfiunk édesanyja. Ő történetesen Mária, és mivel újkígyósi, egy héttel hátrébb hozza névnapját, hogy ne ütközzön a másik jelentős eseménnyel, a búcsúval, amiről szintén írtam már. Ilyenkor jó dolgom van! Előző héten a búcsú apropóján ehetem degeszre magam, a Mária napon pedig ismét. Alig heveretm ki az egyik megterhelő aktust, jött az újabb. Mint Anyósom a búcsúban, Marika is kitesz magáért a névnapján. Ért hozzá nagyon! Évtizedek óta tapasztaljuk, hogy kitűnő háziasszony. A hagyományos ételek mellett, kitűnő újításai is vannak sokszor. Időnként kísérletezik egészen újszerű ételekkel, és soha nem ettünk még nála rosszat. Így történt ez most is.

Minden további cécó nélkül jöjjön a névnapi menü:
Ez a nap a kakasok körül forgott, akik ezentúl nem kukorékolnak többet a szemétdombon. Ha jól tudom, négyen voltak a megboldogultak. Leves, pörkölt, sőt még a kakasjava, rántott húsként is az asztalra került. Különösebben nem kérdezősködtem, hanem tapasztalataimra hagyatkoztam. Így felmértem, hogy hosszan főtt, igazi esszencia készült a kakasból, a tökéletes húsleves formájában, benne sok zöldségfélével, és házi csigatésztával. Ahogy az illik. Bevallom, ilyenkor mindig több csigát szedek saját tányéromra, mintha finom metélt lenne a lében. Ha sok a csiga, miért ne.





csigacsináló
A csigatészta az egészen más, mint más levestészták. Tán a legfinomabb levestészta. Jellegzetesen Magyar tésztaféleség. Az alföldi lakodalmak máig elengedhetetlen étele, az aranyló, sárga csigával készült tyúkhúsleves. A csigatészta készítése jelentős társas esemény volt, mert ilyenkor összegyűltek az asszonyok, és trécselés közben pödörték a csigát. Mikor végeztek, megjöttek a legények, időnként zenészt is hoztak, és "eltaposták a csigát". Magyarul, mulattak egyet, a jól végzett munka örömére. Mivel a csigacsinálás kollektív munka volt, kitűnő alkalom volt a saját, díszes eszközökkel való dicsekvésre. Akkor még nem a műköröm, vagy az okostelefon volt az, amivel ki lehetett tűnni. Ahhoz, hogy szép sárga legyen a csiga, 1 kiló liszthez, 8 tojás kellett.



Anyósom házi csigája.

Bár kínálták még, de nem szedtem magamnak újra, a nagyon finom, "öreg" levesből, mert tudom, készenlétben áll a kakaspörkölt is.


Már érkezésünkkor éreztem az illatát, ugyanis bográcsban főtt az udvaron. Legtöbbször a ház ura készíti a pörit, aki szakosodott erre a kajára. Nem az első pörkölt, amit kóstoltam tőle, de mindig kitűnő volt, bármiből készítette. Enyhén csípős volt, és a jó kakaspörkölt minden jellemzőjével rendelkezett a mostani is. Ha hagytuk volna, hogy kicsit hűljön, megállt volna benne a kanál. De nem hagytuk. Bevallom, a tálalásnál inkább a látványra koncentráltam, és olyan husikat szedtem magamnak, amik egyrészt elfértek a tányéromban a szerény mennyiségű köret mellett, másrészt szépek voltak. Volt miből válogatnom. Köretként tésztát, vagy krumplit tehettem volna mellé. Mindkettő illik hozzá, így bármelyikkel finom lett volna. Ha akartam volna, kétféle savanyúságot is ehettem volna hozzá, de nem akartam fölöslegesen telepakolni gyomromat, mert tudtam, van más is.





Jól tudtam! Hamarosan az is asztalra került. A kakasmizéria folytatódott.



A sültes tálon ugyanis a sült tarja, és a köretként szolgáló hagymás krumpli mellett rántott kakasjava is volt.
Nyilván azok a szebb darab husik amik az aprólék mellett bele lettek csempészve a levesbe, amolyan ízfokozónak. Inkább, mint a glutamát! A főtt baromfihúsokat, mi is sűrűn kirántjuk, mert kitűnő íze van. Találtam a tálon csirke méretű rántott húsokat is, ami felveti azt, hogy esetleg mégsem minden a kakasok körül forgott. A húsokhoz illett a szaftos , hagymás krumpli, de még inkább a majonézes virslisaláta. Ez volt az az étel, amiből újra szedtem. A tejfölös ételeknek egyébként is gyomornyugtató hatása van, de különben is nagyon jól esett. Nem is a húsok mellé, csak úgy mezítlábasan, önmagában. Tejföl, majonéz, kevés mustár, őrölt bors keverékével lett megöntve a főtt virsli, de a megszokott lilahagyma is benne volt a keverékben. Pont annyi, amennyi kellett. Nagyon jól laktam! Továbbra is traktáltak, de több már nem ment volna le a torkomon.






Pedig a java még csak most jött. Az étkezés ezen szakaszában viszont már nem vettem részt. A torták, bármennyire is jól néztek ki, nem mertem megkóstolni, mert komoly problémák elé néztem volna. Igaz, később hosszú ülepedés után lenyomtam egy francia krémest, de azt is inkább a szemem kívánta. Ilyen hosszan még nem ettem franciakrémest. Pedig finom volt. Csak úgy kedvcsinálónak, (nyálfakasztónak) azért megmutatom a tortákat vágatlanul, és vágva is. Elnézést!








A tortákból nem ettem, észrevétlenül mégis rákeveredett erre a képre valami, amit én fogyasztottam.

Számomra, nem szokatlan módon, a nap gasztronómiai jellege volt a meghatározó. A többiek ezzel kevésbé foglalkoznak. Ők "egyszerűen" csak jól érzik magukat, megbeszélik a legutolsó találkozás óta történteket. Mivel ott volt a fényképezőgépem, más történéseket is lencsevégre kaptam. Azok a képek, viszont megmaradnak a szűk társaságon belül. Ennek így is van a rendje. Ha leszármazottaim kíváncsiak lesznek rá, előkeresik az archívumból. Lesz mit keresni a több tízezer kép közt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése