Ételelemzésen, a Békéscsabai Halászcsárdában, egy ballagási ebéd kapcsán.

Ünnep volt most is. Keresztlányom ballagása, ami azzal jár, hogy a jó gazda szokás szerint megvendégeli az összesereglett rokonságot. Sógornőm úgy határozott, (mint később kiderült igen jól) hogy az ilyenkor szokásos ebédet Békéscsabán bonyolítja le. Mint tudjátok, szeretek főzni, és egyesek szerint tudok is, így előre meg volt beszélve, hogy kiveszem a részem a vendégsereg ellátásából. Úgy volt, hogy én nem megyek a ballagásra, hanem gondoskodok a bográcsosról, és egyebekről, mire a család hazaér. A gondos gazdasszony viszont úgy okoskodott, mi van, ha rossz lesz az idő, valamint az ünnep, nekem is ünnep, amin illő részt vennem, így választott egy megbízható helyet, ahol ebédeltünk. 

Nem volt ismeretlen előttem a hely, mert régebben betértem már a halászcsárdába. Utolsó látogatásom óta jelentősen megváltozott, előnyére. Akkori élményem az volt, hogy az egyszerű vendéglátós típusasztaloknál, és típusszékeken ülve fogyasztottam a típuskaját ugyanitt. A külső megjelenése az étteremnek sokat nem változott, mert adottságai miatt, most is tükrözi a több évtizedes szocreál hangulatot. Belülről viszont,....  Igen csinos hely lett. Külön figyelmet érdemel a nagy, fedett kerthelyiség, ahol mi is ebédeltünk. Természetesen, éttermi fogyatékosként, jól körülnéztem.

Az étteremben belül 133 fő (ezt megkérdeztem) a kerthelyiségben kb. 70 (ex has) vendéglátását tudják megoldani. Mint kiderült kitűnően. Megérkezésünktől leste minden kívánságunkat a figyelmes, rendkívül szolgálatkész felszolgáló hölgy akinek külön köszönetet mondok. 
Nem természetes módon, rögtön felfedtem azt, hogy gasztoblogger vagyok, és véleményezem is a kajákat. Gesztusértékű volt, hogy később az étlapról mások által rendelt, egyik házi specialitást is bemutatta nekem. Jól esett a figyelmesség!
Evés előtt mit csinál a Magyar? Iszik. Hallgattam az ajánlatra, és megkóstoltam a házi barackpálinkát, ami igen jól esett. Csapolt sört is kaptam, ami nem minden étteremben megszokott.

Az ételrendelés előre le volt fixálva, így nem kellett sokat várni, de közben megvizslattam az étlapot. Meglepett a választék. Halászcsárdához méltóan, közel harminc!!! halétel közül lehet választani. Eszembe jutott egy nem is olyan régi negatív élményem, amikor kora esti órában tértem be egy szintén halászcsárdának titulált valamibe, ahol halászléként hűtött halszeletből, és halászlékockából, mikróban készült hallevet tettek elém. A lé forró, a halszelet közepe hideg volt. Látva a választékot, itt biztos nem ezt kaptam volna. A halételeken kívül, a séf ajánlatai is tetszettek. Nem szokványos ételek, kíváncsivá tettek. Lehet, ha egyszer úgy adódik, ezek közül is kóstolok egyet - kettőt. Nincs messze, mert Csaba Gyulával határos, így keresek alkalmat rá. Az árak sem fognak visszariasztani, mert az étlap szerint elfogadhatóak azok is. Háromféle napi menü is van, amit akár el is lehet vinni. Gondolom sokan meg is teszik, mert ottlétem alatt is láttam ételhordóval érkező, és néhány perc múlva távozó vendéget.
Közben megérkezett az ebéd. Több fatálon, egyszerre! Érezhetően frissen készült, hiszen a tálon minden meleg volt, a sültektől a köretekig. A tálakon rántott sajt, és gomba, cordon bleu, juhtúróval töltött karaj, cigánypecsenye, óvári szelet, sült virsli, valamint rizs, és sült burgonya volt négy személy részére, természetesen úgy, hogy mindenkinek jusson mindenből. A tál ízlésesen volt díszítve.

Külön, nagy tányéron háromféle salátát (paradicsom, uborka, és káposzta) is kaptunk, ami még a saját, átlagosnál lényegesen nagyobb salátaéhségemet is kielégítette. A gombához, és a sajthoz kaptunk tartárt is. Az összes étel közül, ezzel nem voltam megelégedve. Fűszertelennek találtam a mártást, de ez elnézhető. 
Igyekeztem mindent megkóstolni, de ez meddő próbálkozásnak bizonyult. Egyedül a rántott sajtot hagytam ki, a többit legalább egy falat erejéig kiadós elemzésnek vetettem alá.

Külön örülök, hogy nem csak száraz rántott, és natúr szeletek voltak a tálon, hanem igen szaftos, választékos kaja, melyek közül számomra kiemelkedett a juhtúróval töltött, panírozott borda. Először juhsajtra gondoltam a kóstolás után, de megkérdeztem, hogy mi a töltelék. Sokat nem tévedtem. Nagyon ízlett még az óvári szelet, ami egy natúr szeletre halmozott fűszeres, gombás, sajtos sültet jelent, ami nem csak finom, hanem látványos is a gomba, és a ráolvadt sajt miatt. Mivel mindent lassan elemeztem, én voltam az utolsó, aki végzett az étkezéssel. Igen jól laktam, de a biztonság kedvéért a maradék salátát is elpusztítottam. Ezek közül a paradicsomsalátát tartottam a legjobbnak. Paradicsomfüggőségem közismert, így nem volt meglepő. Nagyon apróra vágott lilahagymával volt ízesítve, és olyan volt, mintha én csináltam volna. (mekkora arcom van!) Csak egy kis bazsalikom hiányzott belőle, mert számomra nem létezik paradicsomsaláta bazsalikom nélkül. Ez viszont így is kifogástalan volt. Egyedül a köretként érkező rizst, és a sült krumplit nem kóstoltam meg, de gondolom ez érthető. Kellett a hely a többi finomságnak.

Mikor megláttam az óriási tálakat tudtam, hogy jelentős mennyiségű maradék lesz. Ezzel tisztában voltak az étteremben is, hiszen az ebéd végeztével kérés nélkül elcsomagolták az el nem fogyasztottakat. Gondolom, nem ez volt az első eset, hiszen egyszer használatos műanyag tálcákra pakolták a maradékot, és lefóliázva vihettük azokat haza. 
Összességében, csak pozitív jelzővel illethetem a vendéglátást, és véleményemet, már ott kifejtettem. Mint ahogy elmondtam az egyetlen negatív véleményemet is, a tartármártással kapcsolatban.
Valószínű visszatérek, ezúttal egy konyhafőnök által ajánlott étel megkóstolására. Nem egy első osztályú, csak ínyenceknek kialakítottt helyre számítsatok, de garantálom a jó kajákat, szolid áron.

Második rész:

Természetesen, itt nem ért véget az ünnepség, hiszen az ebéd megvolt, de mi folytattuk ott, ahol abbahagytuk. Illetve mégsem, hiszen innentől én is szerepet kaptam. Vaddisznóhúsból főztem pörköltet bográcsban, a jól bevált rétegelt módon, valamint gyorsan összedobtam egy vegyes salátát  cukkiniből, paprikából, paradicsomból, hagymából, almaecettel, bazsalikommal.
Más az, ha saját konyhámban készítek valamit, mint kevésbé ismert környezetben. Egyedül a hagyma mennyiségét fixáltam le előre, mert azt tudtam, hogy 5 kiló hús lesz, amihez én másfél kiló hagymát szoktam tenni. A vaddisznó húsa gyönyörű volt, és igen fiatalnak tűnt. Gyorsan feldaraboltam, és segítséggel  a csontos részeket is kettévágtuk. Minden más esetben, saját késeimet, és vágódeszkámat viszem magammal, de szerencsére, itt minden rendelkezésemre állt. Fával tüzeltünk, ami még finomabbá tette a pörit, hiszen az akác füstös illata is beleivódott. Meg belém is. Nem véletlenül harcolunk érte, az Uniós jogban! Na meg a pálinkáért! Azért nem kellett harcolni, mert külön kérés nélkül, mindig tele volt a poharam. Jól is esett, de nekem elsősorban a kajára kellett koncentrálnom, hiszen ha elvállaltam, felelősséggel tartozom érte. Így a sűrű invitálásnak, néha kötelezően ellen kellett állnom. De lássuk miből, hogyan készült a pörkölt!

5 kg. csontos vaddisznóhús,
1,5 kg. hagyma,
4 db. zöldpaprika,
3 db. paradicsom,
kevés szárított kakukkfű,
4 kanál őrölt pirospaprika,
1 kanál csípős paprika,
2 dl. száraz bor, 
só, kevés őrölt bors, köménymag,
2 kanál zsír.

A húst feldaraboltuk, különtéve a csontos részeket, és a színhúst. A hagymát félkarikára vágtuk, a zöldpaprikát, a paradicsomot karikára. Két kanál zsír került a bográcsba, majd a csontos húsok. Erre egy réteg hagyma, kevés só, majd a színhús, amire újabb réteg hagyma, a karikázott paprika és paradicsom, valamint kevés szárított kakukkfű, őrölt bors, só, és köménymag.

A bogrács, ilyenkor kuktaként működik, hiszen a hagymaréteg elzárja a kipárolgást, és vizet tölteni alá fölösleges. 1 deci bor viszont került hozzá, mert az megelőzi az esetleges leragadást, bár a rendszeres mozgatás miatt, erre sem lett volna szükség. (köszönöm a fáradhatatlan segítőmnek!) Az ízének viszont nem ártott! Amíg fel nem rottyan, csak rázni szabad! Mikor megláttuk a forrás első jeleit, akkor lett először felkavarva. Nagyon kevés víz lett adva hozzá, mert a hús leve elegendő volt a szafthoz. Időnként megrázva, ritkábban megkavarva főtt addig, míg a bordákról kezdett leválni a hús. Ekkor borral elkevertem az édes, és csípős paprikát, és hozzátöltöttem a pörkölthöz, és készre főztem.

Még egy egyszerű, vegyes salátát is összedobtam a lányok segítségével, akik instrukcióim alapján elvégezték a darabolást. Köszönöm. Másnap finomabb lett volna, mert addigra összeértek volna az ízek.
Mivel annyi maradék kaját hoztunk haza az étteremből, nem volt szükség az előre tervezett grillezésre, mert az már pazarlás lett volna. Időnk bőven lett volna, mert a pörkölt is a tervek szerint három óra alatt elkészült, és mivel az év leghosszabb napján gyűltünk össze, még kilenchez közeledve is láttunk volna.
Ez volt tehát egy kemény nap története. Köszönet a vendéglátásért, és mivel keresztlányomnak jelentős fordulópont az életében, sok sikert kívánok Hella!

Összevont névnapok, vendégségben.

Évek óta összejár a baráti (rokoni) társaság, névnapokat, egyéb ünnepeket méltó módon megünnepelni. A házigazdák, mindig kitesznek magukért. Így történt ez most is. Most viszont, az életem szerves részévé vált képítőmet is magammal vittem, kifejezetten azzal a céllal, hogy az elfogyasztott ételeket lefényképezve, egy önálló bejegyzésbe illesztem, és megosztom, mindenki örömére. Semmi személyes jellegű dologgal nem fogok szolgálni, csupán a kajákról lesz szó. 

Az év elejétől megszokottá vált, hogy majdnem minden, általam fogyasztott ételről beszámolok, véleményt alkotok azért, hogy megőrizzem az emlékek között, és mivel az elkészítés módját is ismeretem, még hasznos tanácsokat adhatok, az olvasóknak is.
Tegnap Békéscsabán vendégeskedtünk. Rokoni, de inkább baráti társaság gyűlt össze, és ilyenkor a házigazda, és családja mindig kitesz magáért. Egy kisebb lakodalomhoz hasonlíthatnám a menüsort, de mindig van új elem. Ami állandó, hogy levessel kezdünk, és többféle sütivel zárunk. A köztük lévő főétkek viszont nem mindig ugyanazok. 

Most is levessel kezdtünk. Csigalevessel, amibe nem lett belefőzve a csigabiga, hanem külön főtt, és külön is lett tálalva. Praktikus megoldás, hiszen mindenki annyit szed magának, amennyi jól esik. Az alapot pulykanyak adta, ami szintén fel lett tálalva. Ott volt az asztalon a répa, karalábé, zeller, és a főtt krumpli is, amiből szintén tehettél saját tányérodba. Erre az alkalomra, mindig tanácsos készülni, és előtte néhány napos diétát tartani, hiszen innen nem jöhetsz el úgy, hogy ne etted volna végig a képzeletbeli étlapot. Érkezésemkor meg is jegyezte a társaság, hogy úgy tűnik, mintha fogytam volna. Pedig csak készültem, a nagy kajálásra. Üres bendővel, ahogy illik, hogy ne érje szó a ház elejét. Itt mindig finom ételek készülnek. Ki vannak osztva a feladatok, és úgy látom Laci barátom is egyre gyakorlottabb lesz a bográcsos, és sült finomságok készítésének rejtelmeiben.

A leves után, pörkölt jött. Volt benne egy kis csavar is, mert füstölt sertés csülök, és marhalábszár is főtt együtt, a bográcsba.

A csülköt, majdnem egészben ki lehetett emelni, de külön lett tálalva, és mindenki annyit vághatott belőle amennyit akart, illetve, amennyi jutott. Jó volt együtt! Nem olcsó kaja! A marhalábszár is drágult, a csülök is, de az ünnepre kitesz magáért az ember. Köszönjük! Nem kérdeztem rá a készítés módjára, így azt írom le, én hogyan csinálnám. A csülköt beáztatom, majd külön vízben, másnap megfőzöm.

A lé, hasznos alapanyag, amit semmiképpen nem öntök ki, hiszen jó lesz a pörkölthöz. Én a pörkölthöz, 4 súlyegység húshoz, egy egység vöröshagymát használok. Ebben az esetben, valamivel kevesebbel készült, amit a szaft állagából meg lehetett állapítani. Így is finom volt! A hagymát kevés zsiradékon megdinsztelem, majd a fokhagymát is hozzáadva, megsózom, majd a köményt is hozzátéve, és azzal kicsit tovább pirítva, beleteszem a húst. Azt addig pörkölöm, míg vékony kéreg keletkezik rajta, és ekkor öntöm fel, a jelen esetben félretett csülök alaplével. Mivel a csülök leve sós, az étel további fűszerezésével óvatosan bánok!

Néhány friss lecsópaprikát, és paradicsomot is hozzáteszek, majd hadd rotyogjon. A marha korától függően, ez akár órákig is tarthat, de inkább tanácsos, a lassú tűznél maradni. Ha már puhult a husi, beleteszem a csülköt is, ami külön már majdnem teljesen megfőtt. Csupán azért rakom hozzá, hogy az ízek átvegyék egymást. A csülök, kellemesen sós, füstölt aromája ekkor keveredik a marhapörkölt, igen finom, különleges ízével. Nem beszéltem még az őrölt pirospaprikáról, de ennek meg van az oka. Én ugyanis mindig, kevéssel a vége előtt adom hozzá, kevés száraz vörösborban feloldva.  Szinte biztos vagyok, hogy a kóstolt pöri nem így készült, (a paprika már korábban hozzá lett adva) de a végeredmény a lényeg. Az pedig így is kitűnő lett! Csípős ízt nem éreztem, így elképzelhető, hogy nem is lett téve a bográcsba csípős paprika. Vihettem volna a kertemből néhány enyhe csilit. Épp most faltam fel az első gyönyörű habanerot, ami egyáltalán nem volt erős. A paprika húsának, viszont csodás íze volt. Épp hogy bizsergette a nyelvemet, az ereje.

A házigazda, újabb finomsággal készült! Egyben sütött meg két nyuszit. Számomra ez volt az igazi attrakció! És nem a nyúl miatt. Nagyon el lett találva az, hogy a sütőbe alma is került, hagymakarikákkal, és ezekkel együtt lett sütve. Gondolom, először alufólia alatt. 
Nekem az alma volt a number one! Magába gyűjtötte az összes fűszer ízét, aromáját, a hagymát, a fokhagymát, a sót, borsot, és ezt tökéletesen visszaadta. Kaptam egy apró feladatot is, mert Laci nekem szegezte a kérdést, hogy szerintem, milyen fűszerek vannak benne! Az az igazság, hogy a rozmaring íze, illata szinte minden mást elnyomott, és a kakukkfű alig, a majoránna szintén, de a zsálya egyáltalán nem volt érezhető. Az utóbbi lágy íze is benne volt a husiban, de a többi legyőzte. A zsályát tehát nem éreztem meg. Az ilyen keverék fűszerek úgy vannak csinálva, hogy a megadott célra, a legoptimálisabb ízt adják. Más, ha mi keverjük. A húsokhoz, a rozmaring, kakukkfű a domináns. A pizzához az oregánó, a curry keverékben pedig a kurkuma. A kínai fűszerekből kiérzik a gyömbér, a koriander. A mexikóiból pedig a csili. Ezek a kötelezők. Az, hogy a saját keverékembe mit teszek, az az én dolgom. Ezeknek, viszont ott kell lenni bennük, de mindenkinél más arányban.

Mint azt már mondtam, mindezek ott voltak az almában! Legközelebb, több almát tennék hozzá! Na meg egy kis lágy csilit, ebbe is. Nem a csípős íze miatt, hanem a csilinek más, jó tulajdonságait hasznosítva. Tévhit, hogy az ételekbe csak a csípős íze miatt teszik a csilit! Nekem most kertemben, 22 féle csili van, és én sem a méregerős fajtákat használom. Azokkal dicsekedni kell! Azokat ajándékba kell adni! Emlékezzen rá sokáig aki kapta!

A sülttel egy időben, de már kicsivel korábban asztalra került egy igen finom joghurtos, vegyes saláta is. Kellett is, mert a nyuszi száraz húsa, így jobban csúszott. Halkan megjegyzem: én kevés füstölt szalonnával megspékeltem volna a nyulambulamot! Biztos jobban csúszott volna! Majd el felejtettem! A nyuszik is, a Gazda kertjében teremtek!
Most eszembe jutott, hogy csúszott más is. A Gazduram, kitalálta, hogy birspálinkát, vaníliarúddal tesz még élvezhetőbbé. Jól kitalálta! Párom, aki egyébként nem annyira pálinkás, is megjegyezte, hogy jól sikerült a házasítás. Jó volt együtt a birs, és a vanília. 

A terülj, terülj asztalkám, továbbra is működött. Még remote controll sem kellett! Valahonnan megint előkerült egy újabb tálca, amin ezúttal fasírt szeletek voltak. Bár már szinte tele voltam, ezt is becsülettel megkóstoltam, igaz kicsit később. El is pusztítottam néhány szeletet.

Hagytam, hogy ülepedjen a cucc, hiszen asztalra kerültek a sütik is. 
Kincsesbánya, és almás pite is. Mindkettő finom, de mivel nem vagyok egy nagy sütifan, csak a mintának kitett, lefotózott mennyiséget faltam be. Ha már a tányéromra tettem, nem hagyhattam ott! Hogy nézett volna ki, hogy lefotózom, és otthagyom. 
Nálunk így készül a kincsesbánya sütemény. 
Az almás pitét pedig így csináljuk.

Egyébként is meg kellett kóstolnom, hogy véleményt írjak róla. Mindkét sütiről külön - külön írtam már, így csak idehoztam azokat a cikkeket, és megnézhetitek hogyan készült. Fentebb látjátok, a narancssárga feliratokat, és csak rá kell kattintani az ugráshoz.
Becsülettel végigettem a menüt, és mivel tudtam mértéket tartani, így nem okoz most sem gondot írni róluk. A fotók feldolgozásával is végeztem, de természetes, hogy ide csak a kajaképek kerülnek. Pedig volt esemény, élmény, fényképezni való bőven. Lesz miről beszélni a következő bulin is.
Köszönjük a finom kajákat, a jó hangulatot. Reméljük, sokáig lesz lehetőségünk az ünneplésre! Még egyszer köszöntöm, a névnapjukat, szülinapjukat ünneplőket!

Nézelődőkből sem volt hiány.

Mivel barátom nem ért a lekvár főzéshez, tippeljétek meg, mi lesz belőlük jövőre?

Szülinapok, szépen sorban...

Csupa, csupa, kerek szám. Áron fiam kezdte, aki januárban 20 éves lett. Nagyobbik csemetém folytatta a sort februárban, a 30. évfordulóval. Mindketten, 16.-án látták meg a műtőlámpát, de tíz év, és egy hónap különbséggel. Szeretett Anyósom zárta a sort, a maga 70. születésnapjával. 
A Mama, összekötötte a kellemest a hasznossal. Néhány nap csúszással, Húsvét napján ünnepelte a szülinapot, méltó módon megemlékezve, az aktuális ünnepről is.

Áron, szülinapi tortája.

Kezdjük az elején. Áron volt az első a sorban. El sem hisszük, hogy már húszéves. Pedig így van. Igazi ajándék volt! Nagyobbik fiunk születése után, szerettünk volna ugyan kistestvért, de egy idő után letettünk róla. Azt mondták az orvosok nem lehet, és örüljünk a már meglévőnek. Tudomásul vettük, de a vágy megvolt bennünk továbbra is. 
Megálmodtam! Higgyétek el, tényleg. Egy hiba volt, hogy kislányt álmodtam. Amikor az ultrahangon is megerősítettek bennünket, hogy nem látnak férfira utaló jelet, nem is nagyon készültünk fiúnévvel. El volt döntve, Hella, Barbara lesz. A Hellát mi választottuk, a Barbara, pedig egy kedves ismerőstől származó ragadvány lett. (volna) 

A szülinapi torta, egy  szelete.

Nagy volt a meglepetés! A hangfelvétel tanúsága szerint, a szülőszobán, nejem nem akarta elhinni, hogy fiunk született. Megvigasztalták, hogy lányt fog vinni a házhoz, így belenyugodtunk, hogy újabb fiunk van. Természetesen, nagyon boldogok voltunk. Mindegy fiú, vagy lány. Gyönyörű, tehetséges gyerek lett belőle. Szinte észrevétlenül nőtt meg. Másik fiunkkal egyetemben, Ő is rengeteg örömmel, büszkeségre okot adó eseménnyel, eredménnyel ajándékozott meg bennünket. 

Házi nápolyi.

Mivel elérkezett a napja, mindenki lázasan készült. Elsősorban, a gasztronómiával kapcsolatos dolgokra gondolok. Anyósom, és feleségem is napjuk jelentős részét, a konyhában töltik ilyenkor. A Mama is minimum háromféle sütivel készül, mert kedvébe akar járni unokájának. A sors nem akarta, hogy így legyen. Ember tervez, az időjárás végez. Leszakadt az ég, és a hóhelyzet miatt, nem tudtunk igazán ünnepelni. A sütik, nem vesztek kárba, mert négykerék-meghajtással, helybe lettek hozva. Így aztán, a Párom által készített finomságokkal együtt, 2 torta, és négyféle süti gondoskodott Áron, és barátai jóllakatásáról.

Kincsesbánya süti.

Természetesen, a dicsőség Anyósomnak, és Feleségemnek jár!
Nem lennék igazán Gasztropajti, ha nem áldoznék néhány szót, a sütik felsorolására. A Mama, készített házi nápolyit, aminek a fényképét természetesen megosztottam, és később bejegyzést is kötelező volt róla írnom. Merthogy, többen kíváncsiak voltatok a receptre. A kívánság parancs, így írásba foglaltam. itt tudható meg, hogyan készül a házi nápolyi. Később írtam egy bejegyzést a másik sütiről is, amit Anyósom, "kincsesbányának" hív. Rendes gasztrobloggerként, ennek az elkészítését is megírtam. A kincsesbányáról, itt olvashatsz. Márványos, meggyes piskóta is készült. Ez sem maradt ki az írásos emlékek közül. A márványos, meggyes piskóta így készül. Virslivel töltött leveles tésztából készült pogácsák is sültek, amiről szintén írtam. A virslis pogit így csináljuk. A tortákról szintén esett szó, és kép is bejegyzéseimben, de a fő alkotásról nem. 

Így készül a banáncsemege.

Kicsi gyerekkorától, kedvence volt Áronnak a banáncsemege nevű süti. Ez egy piskóta alap, amire félbevágott banán kerül, majd csokimázzal kerül meglocsolásra. Egyszerű, de nagyon finom süti. Cukrász barátom, évek óta elkészítette erre a napra, a banáncsemege torta változatát is, így méltó módon, a gyerök kedvencével ünnepelhettünk. Mivel Nejem is gyakorlott háziasszony, idén magára vállalta a tortakészítés feladatát is. Szívesen teszi, és egyre nagyobb rutinnal. Majdnem minden hétvégén, valami finomsággal lepi meg a családot. Hol ezzel, hol azzal. Finomak is, meg sokkal olcsóbbak, mintha vásárolnánk. Az anyagiak, egyre jobban rávesznek bennünket is, hogy amit lehet, saját munkánk hozzáadásával készítsünk. Ezen lehet spórolni, mert az alapanyagokon nem. Bocs! Nem szabad elfelejtkezni Anyósom tyukicáiról, melyek rengeteg tojással látnak el bennünket. A Mama egész családját. Lányait, Vejeit, Unokáit, szóval minket. Köszönet érte!
De beszéljek végre a piskótáról. A leggyakoribb süti alapanyag. Tojás, liszt, cukor, és sütőpor kell hozzá. A mennyiségek, a sütőforma nagyságától függnek. Az arány viszont változatlan marad. Megfigyeltem már, hogy Párom, a kerek, kapcsos sütőformába, többnyire hét tojásból süti a piskótát. A sütőtepsibe nyolcból.  

A csokiöntet előtt...

Imígyen: Tojások szétválasztva, a fehérje keményre felverve, majd a sárgája is lazán belekeverve a habba, valamint a sütőporral elkevert liszt is belekavarva. Ez megy a formába, majd 25 perc körüli ideig sül. Az ajtót, közben kettőre zárja, mert ha kinyitja, összeesik a piskóta. Fotózni is csak az elején, vagy a végén szabad, esetleg az üvegablakon át. Mikor a teteje zsemleszínűvé válik, elvégzi a tűpróbát, és ha ez is pozitív, jöhet ki a sütőből. A 7 tojáshoz, 7 ek. cukrot, 7 púpos ek. lisztet, és 1 cs. sütőport szokik adni. Ez, az évek óta bevált, tökéletes arány. A keverésben nagy szerepet szán, az általam egyszerűen R2-D2-nek nevezett, elektromos fakanálnak, ami jelentősen megkönnyíti munkáját. Ez így is van rendjén. Nem a középkorban élünk!

Az elkészült torta.

A piskótát, aztán más-más töltelékkel készíti el. Jelen esetben, vanília krémmel, banánszeletekkel töltötte meg a torta közepét. A torta tetejére szintén banánból formált "Á" betűt, majd az egészet, csokoládé masszával borította be. Szép, és finom tortácska lett. Anyósom, a maga szerényebb eszközeivel, szintén banános piskótát készített, de gyümölcstorta alapon, banánszeletekkel, csokis pudinggal, nyakon öntve. A többi sütivel együtt, elegendő volt a bandának. Az ünneplés gazdaságos formáját választották, mert több szülinapos, közelgő, és távolodó szülinapját összevonták, és együtt buliztak. Mi is így csináltuk anno. De rég is volt!

Gergő szülinapjára, ezek
készültek.

Gergő szülinapjával, egész más volt a helyzet. Azt baráti körben, a napján ünnepelte. Harminc éves fiatalemberhez méltóan, rengeteg elfoglaltság mellett, sikerült egy jó bulit összehozni. Nem akartuk zavarni az ünneplést, de jelen lehettünk Nejemmel. A társaság minden tagjával jóban vagyunk, így nem is tudtuk volna elrontani a hangulatot. Sokkal kötetlenebb a hangulat "felügyelet" nélkül. Jó kis buli volt! Többnyire zenélnek is a barátok, így a megfelelő hangulatról, saját maguk gondoskodtak. Mivel mással, mint igazi  élő muzsikával. A hangulat oldódásával, mindenki megtalálta a maga hangszerét, (van aki több instrumentumhoz is ért) és igazi örömzenének lehettünk tanúi. Az előtte lévő jóllakásról, viszont mi gondoskodtunk. Feleségem, és én.

A szülinapi csilis bab.

Felajánlottam, hogy rendeljék meg a kaját. Nem először főztem már a díszes társaságnak, így tudták, mire számítsanak. Csilis babot rendeltek, úgy ahogy már csináltam nekik máskor, más eseményen. Jól esik, ha szeretik főztömet. Kísérletező hajlamból vagyok gyúrva, így soha nem a megszokott, hagyományos ízeket kapják. A csilis bab, családom, egyik kedvence, rengetegszer főztem már, és mindig volt egy kis csavar benne. Többször készítettem már tarhonya hozzáadásával, így most is így csináltam. A csilis babról is blogoltam már, Ide kattintva már látod is. Sőt, filmet is készítettem a főzőcskézésről, amit meg is nézhettek ha ide nyomtok egyet. 
Érdekes módon, amióta tarhonyával csinálom kérik, sőt követelik ezt a változatot. Elgondolkoztam. Akár a darált húst is lehetne helyettesíteni a tarhonyával. Állaga hasonlít a darált húsra, így akár vegetárius változatban is készíthető lenne. 
A mennyiség sem volt semmi. A kedvenc 12 literes fazékban kezdtem hozzá, de hamarosan át kellett térnem a 22 literes, ritkán használt, de rendkívül hasznos edényre. Nem fért bele a cucc, a kisebbe. Bográcsban nem tudtam csinálni, mert odakint repkedtek a mínuszok. A 12 liter sem semmi, de itt több, jó étvágyú fiatal, etetése volt a cél. A csilis bab, jól is tárolható, és minél többször melegítik, annál finomabb, így nem volt meglepő, hogy a maradék elpusztítására másnap "morzsapartyt" szerveztek. El is pusztult minden. Természetesen, nem csak a babbal laktak jól a fiatalok, hanem sütemény, és tortahegyekkel is.

Cintia feketeerdő tortája.

Erre az alkalomra is készült sajtos pogi leveles tésztából, márványos, meggyes piskóta, szülinapi torta, és egy általam narancsos koszorúnak elnevezett finomság. Gondolom, meglepődnétek, ha erről, nem írtam volna. Megtörtént, itt olvashatjátok. Ebben a bejegyzésben röviden, a szülinapot is vázoltam, így csak az hiányzik, hogy még egyszer köszönetet mondjak a társaság egyik hölgytagjának, a gyönyörű tortáért, és áttérek, az aktuális születésnapra. Köszönjük Cintia!

Ez a torta lett készítve először.

Anyósom, most lett 70 éves. Isten éltesse! Párom készült. Nem csak az elhalasztott ünnepre, hanem napján is köszöntötte a Mamát. Akkor is csinált egy tortát, és most is. 

A Húsvéti alapanyagok.

Természetesen, a Mama sem maradt tétlen. Húsvétkor, mindig felséges lakoma várja a családot. Előre megfőzi együtt a sonkát, a kolbászt, és a tojást. Üstben, mert ennek a mennyiségnek kell az edény. Nem is kicsi. A mennyiségről röviden: 1 db lapockasonka, 4-5 szál kolbász, 80 tojás. Ez a mennyiség soknak tűnik, de vagyunk bőven. 3 lány, a hozzájuk tartozó pasikkal, és 7 unoka. A mamának, szinte nem is marad semmi, mert elosztogatja a sütött-főzött cuccokat. Nehogy azt higgyétek, hogy csak ezekkel lehet jól lakni! Tyúkhúsleves csigatésztával, és marhapörkölt is jár a vendégseregnek. Tehát nekünk. A maradék, pedig el lesz csomagolva. 

Kicsit szétszóródott a család, de nem vagyunk oly távol, hogy legalább, a nagy ünnepeken, ne találkoznánk. Ezek a szülinapok, a Húsvét, Karácsony, más pirosbetűs ünnepek, és a búcsú. Ezeken az alkalmakon, mindig együtt a család. Megbeszéljük az aktualitásokat, eszünk, iszunk, jól érezzük magunkat. 

A beszélgetések közben, meg behozza a kamrából a legalább háromféle sütit, és rá lehet járni. Most is sokat térült-fordult, és mindig sütivel megrakottan tért vissza. Finom, rumos, házi készítésű nápolyival, kincsesbányával, és méteres kaláccsal. Újabb forduló, és asztalra került a sonka, kolbász, tojás, torma, és kalács kíséretében is. 

Egy ideje, a lányok is szoktak hozni sütiket. Mindegyik készül, valamivel. Sóssal, édessel, vagy mint nejem, szülinapi tortával. Nem is egyel. Mivel napján, és az elhalasztott ünnepen is köszöntöttük a mamát, két szülinapi torta is készült. Mindkét alkalommal, piskótatorta. 

Ha a képre kattintasz, az egész
képernyőt kitölti, így jobban
látod a munkamenetet.

Első alkalomra, őszibarackos gyümölcstorta készült, a töltelékben őszibarack darabokkal vaníliás krémben, a tetején őszibarack gerezdekkel, gyümölcszselével takarva, tejszínes díszítéssel. Ugye, elég jól írtam le? Szép is lett, és finom is. Nagyon örült a Mama. Rendkívül sok képet készítettem a mozzanatokról, és kivételesen az asszony sem tiltakozott a fotózásnál. Pedig nem szereti a nagy villanásokat! (Apró titok: Ahhoz, hogy szép, egyenletes fénnyel legyen megvilágítva az étel, nem szembe kell villantani a vakuval, hanem fel a plafonra. Ilyenkor, a visszaverődő fény világítja meg a tárgyat, és sokkal lágyabbak a fények. Természetesebbek az árnyékok is, amivel élethűbb a kép. Ehhez, félprofi berendezés szükséges, amivel fotós, videós múltunk miatt rendelkezünk) A felvételekből montázst csináltam, amin végig követhetők a tortakészítés fázisai.

A Mama második tortája.

Ugyanígy jártam el, a második torta készítésénél is. Ez is a piskóta sütésével kezdődött. Az őszibarack bevált, így most is az került a torta belsejébe, két rétegbe, csokikrémbe keverve. A töltés után, a torta teteje, és oldala is csokimázt kapott, amit párom margarinból, csokoládéból, és kakaóból kevert ki, gőz fölött. Hosszabb időt igényel, mire minden kikavarodik, és elég pipec munka, de megérte. Szép fényes, és megfelelően kemény, de mégsem roppanós lett a máz.

A torta egy szelete.

Díszítésként a számok, és a keret is franciadrazsé szemekből lettek kirakva. Mint később kiderült, nagy sikere lett. Az ajándékozás, a gyertyák elfújása után, a legkisebb unoka nekilátott, és gyönyörűen meghámozta a tortát. A drazsékat, az utolsó szemig leszedte, és nagy részüket, jó étvággyal el is fogyasztotta. Meg lett neki bocsájtva, sőt biztatva is lett a művelet közben.
Természetesen, ez a torta is nagy sikert aratott, és nem csak a franciadrazsék okán. Minden dicséret Páromnak! Egyre nagyobb kedvvel, és persze gyakorlattal készíti a finomságokat. És minden mást. Kitűnően főz, bármit. És egyre több kísérletet végez ő is a kajákon, a mi legnagyobb örömünkre.
De kanyarodjunk vissza kicsit az ünnepelthez, Drága Anyósomhoz. Nem véletlenül nevezem így. Szoros a kapcsolatunk. Nem az a rossz értelemben vett anyós. Gyémántból van a lelke, és amikor tudja, érezteti is velünk szeretetét. És mindig keres rá alkalmat. Csodálom, hogy bírja. Kevés nyugdíjából, mindig futja a hétvégi családi vendéglátásokra. Igaz, hogy kertjében sok mindent meg tud termelni, a tyukicák is segítenek tojásaikkal, a finom sütik elkészítésében, de mégis csodával határos, ahogy családjához viszonyul. Nagy ritkán elfogad valamilyen támogatást, de általában, azok sem anyagi természetűek. Általában, az alapanyagokkal segítünk. Liszttel, cukorral, nyáron a savanyúságnak való káposztával, paprikával, és bármi mással, ami a kertben nem terem meg. Mindent visszakapunk!

A kamra polcai erősen leürülve.

Mindig tele a kamra, és ezeken az ünnepi lakomákon is a nyáron készített savanyúságokat hozzuk fel az asztalra. Rengeteg csípős, és csemege karfiol, uborka, cukkini, dinnye, és csalamádé készült nyáron. A befőttek is még csökkenő számban, de sorjáznak a polcokon. Minden látogatás alkalmával körülnézek a kamrájában. Irigykedve, mert tudom, ha tehetném, én is spájzolnék. Nekem nincs meg a lehetőségem rá, de a Mama jóvoltából, mindenből jut nekünk is. A munkáját tudja adni nekünk. Azt mondja, az nem kerül semmibe, holott tudom, mennyi időbe, fáradtságba telik, egy Húsvéti vendéglátás. Napokkal előtte meg kell csinálni a sütiket, a tyúkhúsleveshez legkésőbb négykor kell kelni, hogy időben elkészüljön, a pörköltfőzés sem gyerekjáték. De a Mama már csak ilyen. Amit ad, szívesen adja. 
Remélem, reméljük, még sokáig!
Isten éltessen Mama!

Ez volt az egyik ajándék. Sógornőm, saját készítésű
karkötője, és nyakéke.

Anya, és lányai.

Ui.: A bejegyzést tegnap írtam, és kivételesen, aludtam rá egyet a közzététel előtt. Nem mintha nem érezném úgy, a cikkből megismertétek különös kapcsolatomat Feleségem Édesanyjával. Inkább így nevezem, mert nem hagyományos Anyós a Mama. Nem az, mint akiket a viccekből megismerhettetek. 
Egyszerű ember. Kicsi a technikára való igénye. Csak a legszükségesebb vívmányokat használja. Nem kell neki, hogy sok csatorna legyen a TV-ben. Őt bőven kielégíti, ha látja a kívánságkosarat, a Dunán. Ha nem látja valamilyen technikai probléma miatt, következő héten, irány a gyóntatófülke. Ilyenkor kicsúszik egy-két keresetlen szó, kicsit több is a kelleténél, amiért illk bűnbánatot gyakorolni. 
A telefont is, a legszükségesebb kapcsolattartásra használja, de jól esett neki, hogy végre a születésnapi ajándékok közt szerepelt egy új teló, amit nem a gyerekek, unokák, leselejtezett készülékei közül választottak ki. Természetesen, a kereskedelmi forgalomba lévő legegyszerűbb, legolcsóbb. Neki ez is elég. 
Nem írtam róla, de valamivel el kell dicsekednem. A különleges kapcsolatomat, talán az bizonyítja legjobban, hogy tegeződök vele. Ez is egy kerek évfordulóhoz kapcsolódik. Amikor 50 éves lettem, ezt kaptam ajándékba. Igaz, finoman rávezettem, sőt talán az én kérésem volt. Mivel korban, már én állok legközelebb hozzá, a bő családjában,  ez a megtiszteltetés, csak rám vonatkozik. Illetve rajtam kívül a kisebb unokákra is, de ahogy nőnek, ők is visszatérnek a magázódásra. Biztos, sokan ismeritek az a falusi szokást, hogy a gyerekek, nem tegeződnek szüleikkel. Nejem, és sógornőim, is ebben a szokásban nőttek fel, és ez azóta sem változott. Nem is ágálok miatta. Talán több tiszteletet kap így, amit a Mama bőven megérdemel. 
Évek óta egyedül él. Ezért esnek jól neki, az ilyen családi találkozók. Sokszor fordul elő hét közben is, hogy buszra ülve, eljön hozzánk, és kibeszélgeti magát Párommal. Ez hiányzik neki a legjobban. A beszélgetés. Ritkán, ki szokott ülni - ha jobb az idő - a sajnos, egyre fogyatkozó szomszédok közé, a kispadra. De az igazi feltöltődést a család jelenti számára. A társaság, és főleg, szerettei társasága.
Írásom, a születésnapokról, bejegyzéssorozatom, a család ünnepeiről szól, de ezeket még hozzá kellett fűznöm, hogy megtudjátok, milyen valójában a Mama. 
Remélem, kicsit sikerült, akár ismeretlenül is mindenkivel megszerettetnem!


Bejegyzésemet, teletűzdelem utalásokkal. A végére is teszek egyet, ami albumomra mutat. Sokkal több képet láthattok, mint amennyit a bejegyzésembe fel tudnék tölteni. 
Ide kattintva láthatjátok, legutóbbi ünneplésünk képeit.

Kimi Kutyi is családtag. Ő most ünnepel.

Holnap lesz hét éves Kimi kutyánk. Ő már a harmadik spániel, aki családunkhoz tartozik. Igen szoros kötelékkel. Fajtájára tekintettel, Blauschimmel Angol Cockerspániel. Ősei vízi vadászok voltak. Lábujjai közt úszóhártya van, de őkelme, nem nagyon szeret úszni. Igaz, hogy nem is nagyon volt alkalma megszeretni a fürdőzést. 
Hozzánk nőtt. Pici korától kezdve mindenhova magunkkal visszük, még hosszabb programokra is. Mindenhol jól érzi magát, csak az a lényeg, hogy velünk legyen.

Közelgő születésnapjára való tekintettel, megkért, hogy fogalmazzam meg helyette gondolatait, amit szívesen megteszek. 
Ő addig őrködik, lábamhoz nyomva popsiját.

Kimi vagyok. Angol úr. Akikkel együtt élek, sok néven szólítanak, és ezeket mind megértem. Hívnak Kimusnak, Kutyinak, Szörnyeteg Lajosnak, Lalinak, Egyfejűnek, néha egyszerűen Hülyegyereknek. Néha ok nélkül is emlegetnek. A múltkor volt egy verseny a dobozban, amit sűrűn néznek, és állítólag az nyert, akit rólam neveztek el. 
Velem élnek a hozzátartozóim. A főnök, akit Anyának neveznek, a legkedvesebb. Vele találkoztam először. Olyan jó szaga van!

Anya a kedvencem.
Mindig leejt valamit.

Ő tálalja reggel az ennivalómat. Ezt viszont kikövetelem magamnak! 

Mivel én vagyok a családfő, vegyék tudomásul, hogy én vagyok az első. Ezt minden reggel tudomásukra is hozom. Ebből nem engedek. Némi egészségügyi séta az udvaron, miközben minden közeli sorstársamnak elmondom, hogy én vagyok az alfahím a környéken.  Ezután, visszanézek a lakásomba, hogy hagytam-e valamit a tányérban. Általában nem marad, sőt nem is töltenek bele. Ilyenkor lefekszek a doboz elé, ahonnan kiszolgálnak, és a konyhaajtóba, ahol megmelegítik az ételemet. 

Elég jó a kiszolgálás. Csak ritkán reklamálok. Általában azt eszik amit én, de a legfinomabb részeket sosem eszik meg. 

Válogatósak! Nem baj, mert több marad nekem, az isteni csontokból. Régebben majdnem minden reggel elmentünk itthonról, és az Apa nevűvel együtt voltam az üzletében. Ő dolgozott, én meg vigyáztam rá. Néha biztonsági feladatokat is elláttam. 

Érdekes, hogy ők nem szeretik.

Ezt itthon is megteszem, amikor elmennek.  A lényeg, hogy nem fáradtam el. Mostanában már nem jár dolgozni, így velem van itthon. Ideje egy részét egy világító lap előtt tölti, aminek az alján gombok vannak. Ezeket sűrűn ütögeti. Néha átül egy falaphoz, aminek négy lába van mint nekem, de magasabb, és nem tud ugatni. Na ez a legnagyobb baj, mert egyik családtagom sem. Ha az Apa az asztalhoz ül, akkor mindig leesik valami. Furcsa dolgokat pucol, amit szeletelni is szokott. Ilyenkor vega étrenden vagyok, de jót tesz az egészségemnek. Van amikor az egész családom az asztalhoz ül. Ekkor, többnyire szintén leesik valami. Sőt ezek a legjobb napok, mert általában a csontok hullnak le. Biztos jobban hat rájuk a gravitáció. De az is lehet, hogy az az erős szugerálás segít, amit ilyenkor mindig bevetek, és ez a hatásos! 

Pihenek, de fél szemem
 rajtuk van.

Napközben sokat pihenek. Sűrűn álmodok mentőautóval, aminek a szirénájára mindig beindulok. Időnként meg-meg jelölöm a territóriumomat, és amikor visszajövök megállok az ajtóban, hogy takarítsák meg a lábam. Mind a négyet, sorban. Ha elfelejtkeznek róla az ő bajuk. Egyébként nem rendetlenek. Nem hagyják széjjel a játékaikat, a cipőiket. Ha már rendben otthagyták, akkor én sem teszem el őket. Napközben, őrzöm a házat. Az ajtóra is ki van írva! Ez nem átjáróház! Az jön be, akit beengedek. Általában mindenkit. A postás is haverom. Annyi finom illat van a cipőjén. Sok helyen járhat. A biztonság kedvéért, azért mindenkiről szagmintát veszek.  A délutáni szieszta után pontban négy órakor odaülök az Apa nevű lába mellé. Ha nem értené, miről van szó, megbököm az orrommal. Így tudja, hogy felszolgálhatja a délutáni ételemet. Rá bízom, mit hoz. Utána úgy fekszem le, hogy rálássak a bejárati ajtóra. Jól laktam már, de lehet, hogy a Főnöktől is kapok valamit.

Ez a kedvenc játékom. Ha 
beülsz a játszófotelbe, viszem. 

Anya nagyon közel áll hozzám, és ezt minden alkalommal tudatom is vele. Nem tudom, emberül mit jelent a csillapodj, menj már innen, haggyál mán, de biztos jó lehet, mert ezt minden nap elmondja. Én meg hálából viszek neki ajándékot, rohangálok, ugrálok egy kicsit. Néha sokat. Egyébként furcsák a családtagjaim. Hiába viszem nekik a legkedvesebb játékaimat, sosem veszik a szájukba, mint én. Ők tudják. Ha pedig leülnek a játszófotelbe, akkor vegyék tudomásul, hogy játék van. Ők kezdték! Néha a két kisebb családtagom hoz magával jó szagú lányokat. Őket is nagyon szeretem. Nekik is mindig viszek ajándékot, amiket Ők sem vesznek a szájukba. Egyszer nekem is hozhatnának egy hozzám illő jó szagú lányt. Csak úgy meglepinek. Úgy egy éjszakás kalandképpen. Jó! Lehet több is! Igyekeznék, mély benyomást gyakorolni rá! A gyerek sem akadály. Egyszer volt egy nagy szerelmem. A Pötyi! Rég láttam. Pedig, neki is jó illata volt. 

Szeretek sütkérezni a napon.
Jobban esik,ha nem egyedül
vagyok. Ha apa főz, akkor is
szeretek vele lenni.  

Néha elvisznek magukkal kirándulni. Ilyenkor tesznek valamit a nyakamba, amit nem nagyon szeretek. Nem tudom, miért nem lehet megérteni, hogy futni akarok. Nem a láb mellett sétálni. Hiába! Nem bírják felvenni a tempómat. Voltam már külföldön is. Az egyenruhás odahívta a falkavezérét, mert ilyet még nem látott. Fényképes könyvet rólam, amibe benne voltak azok, amikor megszúrtak. Azt nem szerettem, de utazni igen. Általában barátságos vagyok. Ritkán haragszok valakire, de az egy életen át tart. 

Szeretek így feküdni. Ilyenkor
 mindig odafigyelnek rám.

Mindegyik családtagtól kapni szoktam időnként ajándékot, amit minél gyorsabban igyekszek szétrágni. Többnyire sikerül. Azért van olyan játékom, ami kezdettől megvan. Emlékszem még a bocikás papucsra. Szerettem! Van, amit évente leamortizálok. De úgyis kapok másikat. Ha nem lenne, akkor nem is lenne értelme a játszófotelnek. Szólok is az önéletrajz írómnak, hogy egy kicsit illene már velem is törődni. Na, most ezt ki is követelem. Úgy szoktam felhívni a figyelmet magamra, hogy az orrom ütemes nyomkodásával megmondom nekik, mit akarok, vagy egyszerűen ráfekszek a lábukra. Ha egyik sem jön be, akkor hanyatt vágom magam. Egyikre csak odafigyelnek. Ha még ez sem jön be, kicsit sírdogálok. Szólok is, hogy lassan felszolgálhatják a vacsit. Utána pedig bevonulok a helyemre. Ez az egyetlen szent hely. Én sem fekszem az ágyukra, így elvárom, hogy ők se feküdjenek az én helyemre! Értjük egymást?!

Az én házam, az én váram!

Különben, holnap lesz a szülinapom! Kapok valamit?

Megkaptam az ajándékokat. Köszönöm szépen! Új játékot kaptam. Ígérem, a következő szülinapomra leamortizálom!